Egy osztrák kereskedelmi tanácsos élményei Moszkvában Karl von Zinzendorf 1774-es naplója

Count Karl von Zinzendorf, the commercial counsellor of the Habsburg Empire was beyond doubt one of the most active travellers of the 18th century. In 12 years, he visited Switzerland, Italy, French, Great Britain, Spain, Belgium, and Hungary, as well as distant locations like Portugal, Sicily, or Transylvania. This study focuses on a short episode of his last big trip to Eastern and Northern Europe: his stay in Moscow in August 1774. We believe that Zinzendorf’s experiences in the old Russian capital deserve the attention of not only historians, but wider audiences as well. The reason for this is that as an experienced traveller and expert on economy he could form an unbiased opinion about what he saw and compare it to his experiences in other countries, and he could evaluate the modernization efforts as well

Az eurózóna másságretorikája — Az Európai Központi Bank és a német média hierarchikus Európa-képe az euróválságban [védés előtt]

Disszertációmban az eurocentrizmus univerzalizmusa és az európai másság szabálya (Böröcz, 2006) segítségével vizsgáltam az eurózóna hierarchikus Európa-képét az eurózóna jegybankjának, az Európai Központi Banknak az elnöki kommunikációja valamint a regionális hegemón hatalommal bíró Németország két jelentős sajtóterméke, a Bild és a Spiegel online fellelhető cikkei alapján. A tagországok az integrációval kapcsolatos feszültségekre, az egyenlőtlenségekre, az aszimmetrikus többletérték-áramlásra és az etnikai jellegű feszültségekre alapvetően kulturális, „civilizációs” és rassz-jellegű válaszokat adtak, így megközelítésük egyaránt hibás és kirekesztő. A relatív hatalmi viszonyok és a hatalmi aszimmetria hasonlóságot mutat Nyugat-Európa koloniális diskurzusával, azzal a különbséggel, hogy itt a „mi” és „ők” kategória nem az „első” világ és a „harmadik” világ diskurzusában történik, hanem Európa „nyugati” felében. Az empirikus kutatásban bemutattam, hogy milyen hierarchikus- és másságképzési mozzanatokat lehet felfedezni egy konfliktus, a válság idején tapasztalt monetárispolitikai-ideológiai vita keretrendszerében. Ezek alapján olyan hierarchikus-kép és belső másságképzési módozatok mutatkoznak meg, amelyek leképezik a nyugat-európai („centrum”, „gazdag”) országok világban elfoglalt diszkurzív terét. E vizsgálat a belső viszonyokról igyekszik megállapításokat tenni, amely – összevetve a rendelkezésre álló poszt-és dekoloniális szakirodalom legfontosabb szerzőivel – érzékletes hasonlóságokat mutat az Európai Unió külső viszonyaival. A kutatás első felében arra kerestem a választ, hogy milyen beszédmód jellemezte a Bild és a Spiegel az Európai Központi Bank elnökével, Mario Draghival kapcsolatos cikkeit. Először a német sajtó önreprezentációját vizsgálva arra mutattam rá, hogy a sajtó a németeket a többi tagállam viszonyában úgy ábrázolja, hogy végletekig leszűkíti az „igazi” európai fogalmát Németországra. A többi tagállamhoz képest a németeket ábrázolja az európai másság szabálya alapján az egyedüli jó, tisztességes és megbízható társadalomnak. Draghi normatív Európa-képének konstrukciójához képest – amely szerint főként arra helyezi a hangsúlyt, hogy milyen Európai Uniót kellene létrehozni, és mi lenne a feladata az egyes tagországoknak, hogy ezt elérjék –, a német sajtó konkrét ábrázolását nyújtja mind a német társadalomnak, mind a német társadalmon kívülieknek. Ezáltal dekonstruálja a Draghi-féle Európát, lényegében aláássa az EKB-elnök utópikus-vizionális beszédmódját. A saját társadalom hierarchia csúcsára emelésével és felsőbbrendűségének kifejezésével a hierarchia alsóbb részére száműzi az olasz Draghit és a problémás országokat. A határ mint társadalmi tény fogalmával mutatom be, hogy a német sajtó hogyan alkalmazza a feltételes társadalmi kizárás és beengedés mechanizmusát a nem német társadalommal szemben. Bemutatom, hogy a német sajtó azáltal, hogy teljesen leszűkíti Európa-fogalmát, és kizárja azokat a társadalmakat, amelyek nem a neki tetsző módon élnek, vagyis azokat, amelyek az általa kívánatosnak tartott identitás- és kulturális kritériumok szerint nem elég jók. Míg Draghi hozzájárul ahhoz az „Európa”-konstrukcióhoz, amely az EU bürokratikus, de egyben romantikus „egység a sokféleségben” elvét követi, addig a német sajtó ezt a képet lebontva saját társadalmát a jóság nevében kiemeli ebből az egységből. Mindkét fél valósághamisítást végez: Draghi az eurocentrizmus univerzalizmusát követve lebontja az EU-történetből a gyarmatosítás hagyatékát és jelenkori „külső kitettségű” konfliktusait (a béke hordozójaként tekintve „Európára”), miközben kizárja Európából Európa egy részét. A német sajtó pedig az európai másság szabálya szerint önmagát mint a jó megtestesülését látva zár ki ebből a körből mindenki mást, így dekonstruálva az eurocentrikus Európa-képet és sajátítva ki az idealizált Európa-fogalmat

Text- und überlieferungsgeschichtliche Rekonstruktion einer alemannischen Eckhart-Predigtsammlung

Mit über 40 Predigten ist Meister Eckhart in zwei ostschwäbischen Handschriften aus dem 15. Jahrhundert vertreten. Dabei handelt es sich um Zwillingshandschriften, die nicht nur in den Klöstern, denen sie angehörten, auf Interesse stießen, sondern auch Forschern für Abdrucke und Editionen als Grundlage dienten. Allerdings war der Blick bei den bisherigen Projekten streng auf die einzelnen Predigten gerichtet, sodass die Handschriften in ihrer Gesamtheit noch nicht gewürdigt werden konnten. In einem ersten Teil ist die Geschichte beider Handschriften zu rekonstruieren. Im Zentrum der Untersuchungen stehen das Umfeld, in dem sie entstanden sind, und die Klöster, in denen sie gelesen wurden. Der Schwerpunkt des zweiten Teils liegt auf den Handschriften selbst. Im Hinblick auf ihre inhaltliche Zusammenstellung und spätere redaktionelle Eingriffe werden folgende Fragen erörtert: Welche Absicht könnte der Schreiber bei der Erstellung der Sammlung gehabt haben, welche Texte waren für die Rezipienten wichtig, und welche Aufmerksamkeit gebührte dabei den Eckhart-Predigten? Insbesondere sind die Handschriften vor dem Horizont der Ordensreform in dieser Zeit sowie der Verbreitung geistlicher Literatur durch den Weltklerus und reformgesinnter Laien zu sehen